Itt most senki ne gondolja, hogy romantikus ,madárcsicsergős és csókokkal teli ébresztőre gondolok. Egyszerűen csak a kisebbik fiamra és az ő módszerére (amely a fenti leírástól oly messze áll). Értem én,hogy a gyerekek hamarabb regenerálódnak, meg elég nekik kevesebb alvás is, de ami sok az sok.
Lassan 3. éve kelek arra,hogy hőn szeretett, fiatalabb magzatom hajnali fél hat körül átmászik mellénk. Ezzel ugye még nem is lenne semmi baj. Ha a gyerek aludna. De nem alszik,hogy egyem a szép szívét. Hanem pörög, lökdös, nyöszörög,hozzak neki ezt meg azt. Én meg mint egy jól nevelt anyarabszolga persze,hogy felkenődök a falra,hogy elférjen és persze,hogy rohanok a konyhába kakaót melegíteni. Egy ilyen kakaómelegítés közben felsejlett bennem a pár évvel ezelőtti fogadalmaim (persze akkor még egy darab gyerekem sem volt, nemhogy kettő és fiú).
Szóval volt egy listám és azon válogatott, szigorú nevelési elvek szerepeltek. Mint például: az én gyerekem soha nem cumizik majd (ezt azt hiszem,hogy a kórházból való hazatérésünk első napján már feladtuk lévén hasfájós kisfiam az operaház áriáját zengte egész álló nap és éjszaka), nem vesszük fel ha sír (épp csak wc-n nem volt velem mert mindig azt gondoltam amikor sír,hogy szegény magányos és anyánál mégiscsak jobb mint a rácsosban egyedül) és még sorolhatnám....
Most meg állok a kakaóval a kezemben és azon tűnődöm, hogy az ember gyereke tulajdonképpen holt hülyére veszi anyját-apját, mi meg boldogon (de rohadt fáradtan) teljesítjük apró csöppünk minden kívánságát!
Lassan 3. éve kelek arra,hogy hőn szeretett, fiatalabb magzatom hajnali fél hat körül átmászik mellénk. Ezzel ugye még nem is lenne semmi baj. Ha a gyerek aludna. De nem alszik,hogy egyem a szép szívét. Hanem pörög, lökdös, nyöszörög,hozzak neki ezt meg azt. Én meg mint egy jól nevelt anyarabszolga persze,hogy felkenődök a falra,hogy elférjen és persze,hogy rohanok a konyhába kakaót melegíteni. Egy ilyen kakaómelegítés közben felsejlett bennem a pár évvel ezelőtti fogadalmaim (persze akkor még egy darab gyerekem sem volt, nemhogy kettő és fiú).
Szóval volt egy listám és azon válogatott, szigorú nevelési elvek szerepeltek. Mint például: az én gyerekem soha nem cumizik majd (ezt azt hiszem,hogy a kórházból való hazatérésünk első napján már feladtuk lévén hasfájós kisfiam az operaház áriáját zengte egész álló nap és éjszaka), nem vesszük fel ha sír (épp csak wc-n nem volt velem mert mindig azt gondoltam amikor sír,hogy szegény magányos és anyánál mégiscsak jobb mint a rácsosban egyedül) és még sorolhatnám....
Most meg állok a kakaóval a kezemben és azon tűnődöm, hogy az ember gyereke tulajdonképpen holt hülyére veszi anyját-apját, mi meg boldogon (de rohadt fáradtan) teljesítjük apró csöppünk minden kívánságát!
Nem tudom vigasztal-e, hogy az én 8 éves és értelmes kislányom hétvégente -amikor lehetne pihenni- fél 8-8 körül még mindig besomfordál, "rajzfilmet szeretnék nézni" felkiáltással.
VálaszTörlésAztán kakaó, reggeli meg minden és persze lőttek a vasárnap reggeli pihenésnek és ébredésnek... :)
Attól tartok, nem vigasztal :)
Nem, sőt sikerült kicsit lelohasztanod mert azt hittem,hogy legalább előbb-utóbb kinövi!;)
VálaszTörlésDe jó neked kislányod van?
Én is úgy szerettem volna kislányt, igaz egyik fiamat se cserélném ma már 20 kislányért sem! De azért irigyellek!;)
Nem akarlak elkeseríteni titeket, de Gábor fiam immár hetedik éve mászik át csaknem minden nap az ágyunkba. Na jó, lehet, hogy nincs hét éve, de szinte azóta, hogy a rácsot lebontottuk leomlott az ágyáról, és ő átmászni képes.
VálaszTörlésOkos szülőnél nyilván ez elő nem fordulna... Ha meg mégis, akkor Okos szülő nem gázol bele barom módjára a gyerek törékeny lelkébe olyan pórias indokokkal, hogy ne másszon, mert aludni szeretne... Okos szülő az egekbe dícséri a gyerekét, ha egyszer véletlenül reggel nem arra ébred, hogy megint ott alszik mellette. És ha ez nem így történt, Okos szülő barátságosan emlékezteti a magzatot arra, hogy ugye milyen ügyes volt a multkor, hogy a saját ágyában töltötte el az egész alvásra szánt időt. És ugye a következő alkalommal is így lesz...
Okosszülő-analitikusok ezt bizonyára elborzadva olvassák... Őszintén szólva nem megy már Okos szülőnek lenni - jó lenne Gábor fiammal megértetni, hogy attól még, hogy nem fetreng a mi ágyunkban, nem szeretjük kevésbé. Csak úgy kényelmesebb.
Mi tévő legyek???