Kehida valóban a béke szigete....

Tehát elindultunk. Gyerekestül, csomagostul. Itt gyorsan meg is kell jegyeznem,hogy ahogy nőnek a gyerekek úgy csökken a csomag száma és tömege. Emlékszem mikor még kisebbek voltak a srácok, épp csak egy mini házat nem húztunk a kocsink után.;)

Mivel a Thermal Hotel a házunktól kb. 230 km-re van és kb. este 6-kor indultunk nem volt kérdés,hogy valahol útba kell ejtenünk egy éttermet mert drága magzataim követelni fogják a táplákékot. Siófokon megálltunk (itt a kedvenc éttermem, Amigo) és viszonylag zökkenőmentesen megvacsoráztunk. A zökkenőmentes alatt értendő, azért a hajamba került pár falat és a ruhám sem nézett ki valami flottul.;)

Este 10-re értünk le és a Hotel valóban nagyon szép volt, az alkalmazottak meg rém kedvesek még a vacsoránkat is bekészítették a szobánkba (úgyhogy másodszorra is megvacsoráztunk). A gyerekekkel voltunk egy szobában elszállásolva (ugye olvastátok,hogy rettegtem is rendesen tőle) de szerencsénk volt mert a szoba nagyon tágas volt, és a pótágy szó hallatán se egy tábori ágyra gondoljatok hanem rendes kis francia ágyra. Az alvás kis küzdések árán végül úgy 11 körül bekövetkezett (tábori ágy ugyan nem volt, de azt a hangulatot idéző sötétben kuncogás az rendesen, úgyhogy szét kellett a skacokat fektetni).

Másnap délig fürdés. Itt azért volt egy kis baki. Volt egy termál medence (32-36 fokos) és nagyon csalogatott minket. Be is mentünk és vagy egy órát bent ültünk. Kicsit furán éreztem magam mikor kijöttünk, meg a nagyobbik fiam feje is kissé vörös volt, de egy hotel alkalmazott se szólt nekünk,hogy gyerekkel nem mehetünk be. Úgyhogy az egy óra után mint zombiék (agymosottan,kóvályogva) kimásztunk a vízből és akkor sikerült elolvasnom a táblát, hogy gyerekeknek nem ajánlott de a felnőtteknek is csak max. 30 percre, mert a vérnyomást 25 hg/mm-rel csökkenti és rossz közérzetet okozhat. Na mivel az én vérnyomásom így sem túl magas, el tudjátok képzelni,hogy hogy néztem ki. A párom komolyan aggódott, hogy falfehéren, ásítozva és bolyongva mi lesz a nap többi programjával. Semmi, bedobtam egy kávét meg 2 dl muskotályost (hatott rendesen;) ) és folytattuk az utunkat. Biciglit béreltünk és gyerekekkel a hátunkon felbicigliztünk a Deák kúriához. Szegény Levikém (nagyobbik fiam) ült mögöttem és bár egy bátor gyerek hírében áll, rendesen rettegett,hogy fejreállunk. Egyébként én is!;)

Ebéd a Hotelben,majd kocsival elmentünk Keszthelyre sétálni. Aztán vissza a Hotelbe megint fürdés (termálvízet messze elkerülve;) ) vacsora, majd pofával beszédülés az ágyba.

Másnap reggeli aztán kicsekkolás után nekivágtunk és elmentünk a kápolnapusztai Bivaly rezervátumba. Nem is tudtuk,hogy van ilyen kis hazánkban. Szuper volt, a gyerekekkel tanösvényen sétáltunk, aztán az ottani játszótéren gőz kieresztés hátha lefáradnak.

Mondanom sem kell,hogy nem fáradtak le. Mire hazaértünk(du.3-ra) kipattant a szemük és őrjöngtek. Mi meg folyó nyállal, kipeckelt szemekkel gyönyörködtünk a csemetéinkbe és győzködtük magunkat,hogy ugye milyen jó volt és megérte!;)